Az asszonyfarsang különleges esemény volt régen, a feleségek kocsmába mentek, de a férfiakat nem engedték be, inkább kifigurázták őket.
A magyar néphagyomány számos különleges szokást őriz, amelyek közül az egyik legérdekesebb az asszonyfarsang. Ez az összejövetel csakis a nőkről szólt, egy olyan alkalmat teremtett számukra, amikor felszabadultan mulathattak férfiak nélkül, és egy napra átvették az irányítást a közösségi életben.
Az asszonyfarsang nevéből adódóan kizárólag a felnőtt, férjezett asszonyok ünnepe volt, de általában nem dobták ki azokat a lányokat, nőket sem, akik fején még nem volt kendő. Habár a tapasztalatlanok gyakran elpirultak a máskor elfojtott, ilyenkor viszont szabadon hangoztatott pikáns történeteken.
Egy biztos, kivételes napnak számított az évben mindenki számára. Férfiak nem vehettek részt a mulatságon, vagy ha mégis jelen voltak, akkor csak szolgálók szerepében.
A mulatságokat általában a nők számára máskor tabunak számító falusi kocsmákban, fogadókban vagy nagyobb házakban rendezték meg, ahol elég hely volt a tánchoz és a vidám összejövetelhez. A rendezvény főként a Dunántúlon és az Alföld egyes részein volt elterjedt, de az ország több más területén is megrendezték olykor.
Az asszonyfarsang célja kettős volt: egyrészt egyfajta téli kikapcsolódás és közösségi összetartás, másrészt egy szimbolikus női hatalomátvétel a férfiak felett. Nem ritkán tréfásan kifigurázták a férjeik uralmát, szabadon viccelődhettek, dalolhattak, és akár gúnyos paródiákat is előadhattak.
Az asszonyfarsang általában egyszer egy évben, a farsangi időszak vége felé zajlott, jellemzően vízkereszttől hamvazószerdáig tartó időszakban. Ez volt az az időszak, amikor a tél vége felé közeledve az emberek még egyszer nagy lakomákkal, mulatságokkal búcsúztatták a hideg évszakot.
Aznap az asszonyok már reggel férfiruhákba öltöztek, álbajuszt viseltek, ezzel is szimbolizálva a szerepcserét és a hatalomátvételt. A maskarák között voltak bohókás, túlzó női viseletek is, például hatalmas fejdíszek vagy díszes szoknyák.
A hagyományos magyar farsangi ételek itt is szerepet kaptak, a farsangi fánk, hurka, kolbász és pálinka voltak a legnépszerűbb fogások. A bőséges lakoma elengedhetetlen része volt az ünneplésnek.
Az asszonyfarsang mulatságai népzenére és táncra épültek. Gyakran cigányzenészeket hívtak meg, akik hajnalig húzták a talpalávalót. Ez a szokás nemcsak vidám esemény volt, hanem egyfajta női önkifejezés és összetartás is. Egy olyan világban, ahol a nők szerepe sokszor szigorúan behatárolt volt, az asszonyfarsang egy napra lehetőséget adott nekik, hogy kilépjenek a megszokott szerepeikből és önfeledten szórakozzanak.
Bár az asszonyfarsang hagyománya ma már kevésbé élő, egyes falvakban és hagyományőrző közösségekben még mindig rendeznek hasonló eseményeket, hogy életben tartsák ezt a különleges népszokást. Bükön és Iregszemcsén a mai napig összejárnak évente egyszer az asszonyok a farsangi mulatságra: