Valamit találtak Európa alatt, Skóciától Törökországig ér és több ezer éve ott van

Az autópályák építése több szempontból is nélkülözhetetlen, manapság ez az egyik legfontosabb alapja a személyi közlekedésnek, a teherszállításnak és a kereskedelemnek, belföldi és nemzetközi léptékben mérve is. Országokat és kontinenseket kötnek össze az úthálózatok, emberek milliói használják minden nap. Miközben az időjárási viszonyokkal küzdve autózunk, olykor eszünkbe juthat, hogy talán föld alá épített, hótól, ónos esőtől védett alagutakban is haladhatnánk. Az ötlet nem véletlenül ötlik fel bennünk és több ezer évvel ezelőtt az emberiség már megvalósította.

Az ArcheologyWorlds-ön megjelent cikk egy tanulmányt idéz, amely szerint több mint másfél millió kilométernyi alagút köt össze minden európai országot és régiót, a skót felföldtől kezdve a Földközi-tenger partjáig. A döbbenetes földalatti úthálózat egy jelentős része ma is használható, a kutatók szerint a legrégebbi szakaszok 12 ezer éve épültek.

Kik és miért építették Európa alatt ezeket az alagutakat?

Az újkőkorszaki földalatti úthálózat eredeti rendeltetése még nyitott kérdés, de sejtések már vannak. Egyes kutatók szerint a hálózatot azért hozták létre, hogy megvédjék magukat az emberek a ragadozóktól, miközben egyik lakott területről a másikra vándoroltak. Mások úgy vélik, hogy az egymáshoz kapcsolódó, elágazásokkal teli vágatok a háborúk idején jelenthettek biztonságot vagy titkos összeköttetéseket. 

Való igaz, hogy az alagutakat, ahogy azt Dr. Heinrich Kusch német régész is leírta a könyvében, több száz neolitikus lelőhely alatt fedezték fel szerte a kontinensen. Azaz a rejtett sztrádák nagy, jelentős lakott területeket kötöttek össze, ahol élénk kereskedelem és diplomáciai élet zajlott az ókorban.

A német régész szerint az eredeti alagúthálózat hatalmas lehetett, ha még 12 ezer évvel később is megmaradt belőle több szakasz. 

„Csak Németországban, Bajorországban 700 méternyi földalatti alagúthálózatot találtunk. Az ausztriai Stájerországban 350 métert. Európa-szerte több ezer szakaszra bukkantak eddig, Skóciától a Földközi-tengerig”

– mondta a kutató.

A feltárt alagutak legtöbbje éppen akkora, hogy egy ember kényelmesen sétálhasson benne, nagyjából 70 centiméter széles. Helyenként méretesebb zugok is épültek benne, ahol többen is elférnek, de ülőhelyek, tároló kamrák is találhatók. 

Ma már nem kapcsolódik egymáshoz minden alagút, sok helyen beomlott vagy a járatokba jutott víz tette tönkre, de egyes régészek szerint egykor összefüggő földalatti hálózatot alkothattak a járatok.

Számos lejárat helyén egykori kápolnák nyomait fedezték fel. Ez arra enged következtetni, hogy egyházi személyek használhatták az alagutakat, de az is lehet, hogy csak később épültek fel a szent épületek, mert a vallás képviselői tartottak a pogány örökségtől.

Földalatti alagutakat nemcsak Európában, hanem Ázsiában és az amerikai kontensen is találtak már. Különböző kultúrákban máig mesélnek olyan történeteket, amelyek szerint az emberek valamikor régen földalatti alagutakban vagy barlangokban húzták meg magukat. Az ilyen történetek általában valamilyen katasztrofális események hoznak fel indoklásul. 

A mondák szerint a lakosság akkor húzódott a föld alá, amikor valamilyen természeti csapás, például vulkánkitörés vagy tűzvész pusztított, de egyes esetekben spirituális okai lehettek.

Az inka legenda szerint az emberek ősei a föld alól jöttek elő. A hopi indiánok eredettörténete szerint az őseik sokáig földalatti világban éltek, hogy túléljenek egy drasztikus természeti katasztrófát. Majd amikor a veszély véget ért, előjöttek a föld alól.

A germán és a skandináv mitológiában törpék és manók is szerepelnek, akik földalatti járatokban élnek. Egyes néprajzkutatók úgy vélik, ez utalhat ősi, földalatti menedékekben élő emberek emlékére.

Európa legnagyobb földalatti alagútjai izgalmas látnivalókkal szolgálnak

Franciaországban, a főváros alatt húzódik egy 300 km hosszú földalatti alagútrendszer, amely eredetileg kőbányaként szolgált. A 18. században osszáriummá alakították, és több mint hatmillió ember csontjait helyezték el benne. Jelenleg csak egy kis része látogatható, de titkos szakaszai népszerűek az illegális felfedezők körében.

Róma alatt több is tucat földalatti temetkezési hely található, amelyeket a korai keresztények és zsidók használtak az első három évszázadban. Vannak ott művészet alkotások, freskók, díszített szarkofágok is. A leghíresebb a Szent Sebestyén és a Szent Domitilla katakomba.

Az ukrajnai Odessza alatti katakombák a világ leghosszabb földalatti alagútrendszerei közé tartoznak, teljes hossza több mint 2500 kilométer. Eredetileg mészkőbányaként szolgált, de a második világháború alatt partizánok búvóhelye volt. A háború miatt ma nem látogatható és egyébként is le van zárva a jelentős része, ugyanis könnyen beomolhat.

Magyar mondák is említenek földalatti alagutakban élő embereket

A Pilishez például számos legenda kötődik, ezek közül az egyik arról szól, hogy a hegység  alatt hatalmas, mesterséges alagútrendszerek húzódnak, amelyeket egy ősi nép épített. Ezeket az alagutakat állítólag spirituális célokra és menedékként is használták. A történet szerint a járatok titkos helyszínekre vezetnek, amelyekről csak a beavatottak tudhatnak.

Köztudott, hogy Budapest alatt is van egy hatalmas barlang- és alagútrendszer. Ezt a középkorban kibővítették és aktívan használtak különböző célokra. A török hódoltság alatt például katonai menedékhely és raktár volt, illetve a vár alatti alagutak egy része titkos kijáratként szolgált, amely a váron kívülre vezetett. Egyes történetek szerint a budai alagutak sokkal mélyebbre nyúlnak, mint azt ma ismerjük, és rejtett szobákat, kincseket rejtenek, de ez a történészek szerint csak fantázia.

A Balaton-felvidéken található Tihanyi Apátsághoz is kapcsolódnak alagútlegendák. A monda szerint a kolostor alatt titkos folyosók húzódnak, amelyeket az apátok használtak menekülési útvonalként vagy kincseik elrejtésére. Bár a területen valóban találtak kisebb alagutakat, egyelőre úgy tűnik, a nagyobb hálózatról szóló történetek inkább a legendák világába tartoznak.

A Mecsekhez is kapcsolódnak legendák titkos földalatti járatokról. Az egyik legismertebb hely a Pécsi Tettye alatti alagútrendszer, amelyet valószínűleg a középkorban építettek, de a helyiek szerint sokkal mélyebbre nyúlik, és számos rejtett helyiséget tartalmazhat.

Túl lehet élni éveket egy földalatti alagútrendszerben?

A gondolkodó átlagembereken kívül a kutatókat is érdekli, hogyan lehet túlélni hosszú távon egy földalatti alagútrendszerben. Az egészséges élethez feltétlenül szükség van ételre és vízre. A legnagyobb megoldandó problémát az oxigénellátás okozná, de a napfény hiánya is betegségekhez vezethet. 

Szellőzőrendszer nélkül a biztos halál vár arra, aki a felszín alá költözik, a felhalmozódó szén-dioxid miatt. Ráadásul, ha nem pótolhatjuk fentről, a földalatti környezetben nehéz lehet megfelelő mennyiségű és minőségű vizet találni. Az is csak egy tévhit, hogy az olyan természetes vízforrások, mint például a barlangi patakok tiszták lennének, ugyanis komoly fertőzést okozhatnak.

Manapság konzervekkel, befőttekkel, szárított ételekkel valóban akár éveket is kibekkelhetnénk a mélyben, ám évezredekkel ezelőtt még nem volt az élelmiszerek tartósítása ennyire közismert eljárás. 

Napfény hiányában a növénytermesztés gyakorlatilag lehetetlen egy alagútban, legfeljebb néhány ehető gombafaj maradna életben, de az állattenyésztés sem tűnik kivitekezhetőnek a gyorsan terjedő betegségek miatt. 

A fertőzések nemcsak az állatokra jelentenek veszélyt. A nem megfelelő személyi higiénia, a közös illemhelyek használata időzített bombaként lenne jelen egy földalatti kolónia életében. Arra azonban tökéletesen megfelelő lehet egy járatrendszer, hogy átmeneti menedéket nyújtson vagy biztonságosan eljussunk egyik helyről a másikra. 

Mezőtúron is van egy rejtélyes alagútredszer:

Forrás