Megtalálták az emberiség legelső háborújának nyomait Európában

A háborúzás alighanem egyidős az emberiséggel. Már az őskőkorszaki vadászó-gyűjtögető hordák is rendszeresen összecsaphattak egymással az értékesebb területek birtoklásáért, és a harcban köveket, dárdákat és más kezdetleges fegyvereket használhattak. Később a lovas nomádok számára is természetes volt, hogy rendszeresen megsarcolják, kirabolják a földművelő közösségeket.

De vajon mikor kezdődött az emberiség legelső háborúja? Az egyiptomiak, babilóniaiak, asszírok, görögök és rómaiak számtalan fegyveres konfliktusáról már írásos feljegyzések is születtek – de mit tud mondani a régészet a háborúzás kezdetéről?

Meglepően sokat, hiszen rengeteg csont- és fegyvertöredék, elpusztult települések maradványai, sőt tömegsírok maradtak ránk az ősi időkből. Német régészek nemrég egy 3300 évesre becsült koponyát vettek vizsgálat alá, amelynek homloki részén lyuk tátong (alighanem egy dorongtól származik), de van a bal oldalán is egy sérülés, valószínűleg egy második ütés nyoma.

Az áldozat feltehetőleg a bronzkor vége felé, Krisztus előtt 1250 körül vett részt egy nagyobb háborúban, mégpedig a Tollense-völgyben, a mai Németország északkeleti részén. Becslések szerint 6000 ember szerepelt a küzdelmekben, ami elképesztő szám, figyelembe véve, hogy akkoriban

5 fő/négyzetkilométer volt arrafelé az átlagos népsűrűség.

Az ókori Egyiptomban már a Krisztus előtti 4. évezredben folytak kisebb-nagyobb csatározások a hosszabb folyamatban létrejött birodalom (Alsó- és Felső-Egyiptom) egyesítése során, Európában viszont a bronzkorban meglehetősen szokatlan volt ez a tömeges öldöklés.

A szisztematikus és nagymérvű mészárlásról eddig 140 feltárt emberi maradvány tanúskodik az említett németországi térségben. A többségükön nem begyógyult, vagyis maradandó, halálos sérülések nyomai látszódnak. 1996 óta mintegy 12 ezer emberi csont és csonttöredék került a kutatók birtokába a Tollense-völgyből, de nem nehéz megjósolni, hogy a szám rohamosan nőni fog.

Három évtizede találtak rá az első csontokra és egy kovakőből készült nyílhegyre a területen, de aztán egy kőrisfabunkó, valamint egy kalapácsszerű fegyver is előkerült, bizonyítva, hogy a térség látványos és nagyszabású harcok helyszíne volt. A régészek egy koponyába szorult bronz nyílhegyet a találtak, amelynek hegye elgörbült a becsapódás erejétől.

Az erőszak nemcsak Európában terjedt, hiszen nagyjából ebben az időben, Krisztus előtt 1274-ben vívták az egyiptomiak és a hettiták a kádesi csatát. A mai Szíria területén a kor két vezető katonai hatalma ütközött meg, az epikus küzdelemben mintegy 5000 harci szekér vett részt.

A szakemberek szerint ez, illetve a Tollense-völgyi háború is politikai megfontolásból robbanthatott ki. Szándékos és jól szervezett akciók voltak, és halálos fegyverekkel vívták őket, az ellenséges katonák életének kioltása érdekében – ma is ez a háború definíciója, vagyis Kádes, a Tollense-völgy és más efféle konfliktusok az emberi háborúzás hajnalát jelenthették.

További információk az első európai háborúról: