Rettegett bálnaszörny rejtőzik Egyiptom végtelen homoktengerében

A kairói amerikai egyetem több tudományos tanszékének együttes kutatási eredményei bizonyítják, hogy az afrikai kontinens északi tájéka egykoron otthont adhatott az első bálnaszerű lényeknek, melyek úgy döntöttek, hogy új otthont keresnek maguknak. Ez az új otthon pedig nem volt más, mint a sós tengervíz. A szakértők megállapításai szerint az elsőként megtalált, 41 millió évesre datált bálnák csontvázainak elemzése megmutatta, hogy alapvetően még szárazföldi élőlények voltak. A Fajjúm-régió egykor még sokkal inkább a tengervíz vonzáskörzetében volt.

Ma, Fajjúm városa Kairótól alig 100 kilométerre helyezkedik el.

Maga a település egy fennsíkon vetett lábat, lévén a környezete folyamatosan változó képet mutat.

A változó, erodálódó környezet pedig nem fakad másból, mint abból, hogy ez Egyiptom egyik legcsodálatosabb oázisa. Fajjúm így rejtegethette olyan sok évmillión keresztül azt a cet alrendágba tartozó fosszilis családot, melynek mára már csak archeológiai nyomai maradtak fent. A kipusztult „vérvonal” azonban még így is sok titkot rejthet Egyiptom homokjában, már amennyiben még további csontok, fosszilis emlékek kerülhetnek elő Fajjúm régiójában.

Érdekesség, hogy az egyébként Tuttanhamon fáraó után elnevezett Tutcetus rayanensis nevet kapó, tulajdonképpen kétéltű bálna nem az egyetlen képviselője a ceteknek a régmúltból. Egy 2021-es felfedezés szerint már előkerült egy 43 millió éves látlelet is. Szintén Fajjúm térségéből került elő a Fioumicetus anubis, amely a Tutcetus szerény méreteit is bőven felülmúlta. Tutanhamon bálnája alig 2,5 méter hosszú lehetett, és aligha érte el a 200 kilogrammot. Azonban a régebbi példány már sokkal tekintélyesebb paraméterekkel bírt.

A Fioumicetus anubis a fellelt maradványok és a feltételezések szerint nem kevesebb, mint 3 méteresre, és akár 600 kilogrammosra is megnőhetett.

Az elmélet szerint ez a faj lehetett az, mely először töltött célirányosan huzamosabb időt a sós tengervízben. Sőt, ott rettegett ragadozó szörny lehetett, míg a szárazföldön inkább egy lassabb, békésebb behemótként éldegélhetett.

A dinoszauruszok korának letűnése után így egy újabb olyan csúcsragadozó cirkálhatott a világtengerekben, ami nem halféle volt. A Fioumicetus anubis minden bizonnyal az őscápák olyan ellenfele, szabályosan riválisa lehetett, melyet egyedül csak a hírhedt megalodon tudott féken tartani a The Archaeologist szakportál szerint.

Forrás: The Archaelogist