Egyes megtalált műtárgyakba beletörik a régészek bicskája, de ez is csak vonzóbbá teszi ezt a különleges szakterületet.
Az esetek többségében, ha a régészek találnak egy leletet, arról tudják, hogy mire használhatták régen az emberek. Vannak azonban olyan kivételes műtárgyak, amelyek továbbra is fejtörést okoznak a tudósoknak. Felsorolunk három olyan rejtélyes, ókori tárgyat, amelyek remek példái annak, hogy a múlt feltárása miért vonzza nemcsak a szakembereket, hanem a különlegességek iránt érdeklődő laikusokat is.
A régészek számára régóta fejtörést okoznak azok a neolitikus kőgolyók, amelyeket Skóciában találtak. Ezek az aprólékosan kidolgozott, kőből kifaragott golyók Kr.e. 3200 és 2500 között készültek. Több mint 425 golyóról van szó, melyek mindegyike akkora, mint egy krikettlabda és különböző kövekből készültek.
A kőgolyók felülete igényesen faragott, hol mély bevágások, hol domború részek láthatók rajta, valódi műalkotások. Vannak rajta spirálok, koncentrikus körök, de ez sem segíti a kutatókat abban, hogy megállapítsák, mire használhatták régen.
A kőgolyókat egyesével találták meg, különböző temetkezési helyeken, tehát nem valószínű, hogy egy készlet részei lehetnek, amit például szabadtéri játékokra használhattak. Néhány kőgolyó erősen megkopott, ami azt jelzi, hogy nagy igénybevételnek voltak kitéve, tehát szinte biztosan nem dísztárgyakról van szó.
Továbbra is kérdés, hogy fegyverek voltak ezek a ragadozók ellen? Vagy háborúkban használtak ilyen díszesen faragott kőgolyókat? Esetleg sportoláshoz, súlyméréshez készültek? A válasz továbbra is várat magára.
Nemrég került a címlapokra az a leletegyüttes, amelyben dodekaédereket mutattak be a régészek. Ezek mindegyike a római korból származik, a mostani Nagy-Britannia területén bukkantak rájuk és i.sz. 43-410 között alkothatták mindegyiket. A kutatók 130 dodekaédert találtak az egykori Római Birodalom északnyugati területén, mindegyik rézötvözetből készült.
Az ősi dodekaéderek valós funkciójának meghatározása azért is nehéz, mert az ókori művészeti alkotásokon nem láthatóak, illetve semmilyen írásos feljegyzésben nem találják a nyomát.
Kérdés, hogy dísztárgyak voltak ezek vagy használati tárgyak? Bizonyos használati kopások arra engednek következtetni, hogy utóbbiról van szó, de pontosan nem tudni, hogy milyen célt szolgáltak.
1889-ben három faragott krétahengerre bukkantak egy gyermek sírjában az észak-yorkshire-i Folktonban. A krétadobok geometrikus díszítéssel vannak ellátva, van szemük, orruk és még szemöldökük is. Egy negyedik, díszítetlen dobot Nyugat-Sussexiben találtak meg 1993-ban, egy rendkívül díszes példány pedig egy kelet-yorkshire-i gyermeksírban volt 2015-ig. Ez utóbbi esetében már megállapítást nyert, hogy i.e. 3005-2890 között készülhetett.
Az elnevezés a műtárgyak formájára utal és nem a használatuk céljára, ugyanis leginkább dobra hasonlítanak. Ám szinte biztos, hogy nem hangszerként használták ezeket a tárgyakat, ugyanis ütésnyomok nincsenek a felületükön.
A legtöbb tudós számára óriási rejtély, hogy mik lehettek ezek a nagyméretű, súlyos tárgyak, és miért éppen gyerekek sírjában találták meg őket. Egyesek szerint a dobok felületén található geometriai jelölések és koncentrikus körök, valamiféle csillagászati megfigyeléssel állhatnak kapcsolatban. Ezt azonban megkérdőjelezi az a tény, hogy minden krétadobot gyerekek sírjában találtak meg.
Hatalmas és titokzatos ősi műtárgyak a világ számos részén megtalálhatók, ezek közül talán a legismertebbek Húsvét-sziget legendás kőszobrai, melyek a felszínen fejszobroknak tűnnek, de valójában a föld alatt is folytatódnak: