Nap kérdése: Miért válaszolunk akkor is, ha nem tudjuk a választ?

Beszélgetés közben érdemes megfigyelni, hogy amint egy olyan kérdést teszünk fel a másiknak, amire biztosan nem tudja a választ, elkezd hosszan magyarázni, tippelgetni. A legritkább esetben kapjuk azt válaszként, hogy fogalmam sincs. Valamiért szeretünk válaszolni olyan kérdésekre is, amikre nem ismerjük a választ, ennek pszichológiai és társadalmi okai vannak.

A kérdések implicit módon cselekvésre szólítanak fel. Amikor kedvesen akarunk megkérni valakit, hogy parkoljon el a kapubejárónk elől, akkor is hajlamosak vagyunk azt mondani: „Megtenné, hogy arrébb áll a kocsijával? Szeretnék hazamenni.” Itt az eldöntendő kérdés egyértelműen arra vonatkozik, hogy nagyon gyorsan álljon el az útból a figyelmetlen autós.

Kötelezőnek érezzük helyesen válaszolni

Amikor valaki kérdést tesz fel nekünk, a legtöbben úgy érezzük, kötelességünk válaszolni, reagálni valamit, ez egyfajta társas elvárás. Nem szeretünk csalódást okozni a másiknak, vagy nem akarjuk, hogy alkalmatlannak tűnjünk, ezért inkább mondunk valamit ahelyett, hogy csendben maradnánk.

Ha nem tudjuk a választ, azt mondani, hogy „nem tudom," néha kényelmetlen lehet, mert ezzel beismerjük, hogy hiányos a tudásunk. Ez különösen igaz olyan helyzetekben, ahol kompetensnek szeretnénk látszani, például munkahelyen vagy egy találkozón, ahol sok fontos ember is jelen van.

Válaszolunk a kérdésekre, mert az agyunk természetes hajlama a problémamegoldás

Az emberi agy természetéből adódóan folyamatosan törekszik a problémák megoldására és a kérdések megválaszolására. Egy kérdés hallatán az agy automatikusan elkezdi keresni a lehetséges válaszokat, még akkor is, ha a válasz nem biztos vagy helyes. Ez egy kognitív folyamat, tudat alatt zajlik, nehéz elkerülni.

Ne feledkezzünk arról sem, hogy sok ember hajlamos túlbecsülni a saját tudását vagy logikáját. „Olyan hülye, hogy azt hiszi magáról, okos”, szoktuk mondani azokra, akik minden helyzetben igyekeznek bizonyítani, ők a legokosabbak a teremben. 

Ők azok, akik még ha nem is biztosak a válaszban, úgy érezhetik, hogy a legjobb találgatásuk is jobb, mint a semmi. Ezt a jelenséget „Dunning-Kruger hatásnak" is nevezik, ahol az alacsony tudással rendelkező emberek túlértékelhetik a saját képességeiket.

A társas kapcsolatok fenntartására is használjuk a módszert

A válaszadás szociális funkcióval is bír: fenntartja a kommunikáció folyamatosságát és erősíti az emberek közötti kapcsolatot. Ha csendben maradnánk, az kínos lehet, vagy azt a benyomást kelthetné, hogy nem érdekel minket a másik fél.

A válasz hiánya tétlenségként érzékelhető, ami a legtöbbünk számára kellemetlen. Az aktivitás, akár verbális formában is, megnyugtatóbb lehet, mint a passzivitás. Létezik ugyanis egy másik pszichológiai jelenség is, miszerint mindenki igyekszik annyit beletenni egy kapcsolatba, amennyit kap. Ez az adok-kapok elv. Ha visszafogottan kommunikálunk, a másik is azonnal visszavesz a tempóból. Ez még a csetes beszélgetésekben is megfigyelhető.

Bartha Álmos egy izgalmas TEDx előadásban beszélt arról, hogy kérdezni miért érdemes jól kérdezni: