Miért tízesével csomagolják a tojásokat?

A hétköznapi életben gyakran szembesülünk olyan „készen kapott” dolgokkal, amelyeknél már fel sem tűnik, hogy valamiért „furcsák”. Ilyen például a tojás, amelyet sohasem darabra veszünk a boltban, hanem tízes (az angolszász országokban tizenkettes) csomagokban. De mi ennek az oka?

Egzakt válasz nem adható rá, hiszen régi hagyományról van szó, amelynek az eredete már elhomályosult. Annyi bizonyos, hogy a tojás – más élelmiszertermékekkel ellentétben – nem képvisel túl nagy értéket. Vagyis érdemes nagyobb mennyiségben csomagolni és árusítani – és ha már ezt tesszük, akkor miért ne legyen 10 tojás egy dobozban?

Ha ismerjük egy darabnak az árát, akkor azt tízzel a legkönnyebb felszorozni, hogy megkapjuk a teljes vételárat.

Angol nyelvterületen viszont általában 12 tojást találunk egy dobozban. Van ennek értelme, vagy „szándékosan” nehezítik meg a saját dolgukat a vásárlásnál? Nos, éppen hogy megkönnyítik, mert a Brit-szigeten mindig is kicsit „furcsán” számoltak az emberek az európai kontinens többi részéhez képest.

Rögtön értelmet nyer a 12 darabos csomagolási mód, ha eláruljuk, hogy egy tojás ára hajdan egy penny volt, 12 penny pedig éppen egy shillinget ért. A rendszert Amerikába is átvitték, és ott a függetlenségi háborút követően is fennmaradt, vagyis ma is használják mind a fogyasztási cikkek, mind az ipari termelés esetében.

A britek 1824-ben teljesen új súly- és mértékegységrendszert vezettek be, ám a tojások 12-es csomagolási módja megmaradt, mert már mindenki megszokta. A dobozok egyébként néha 6 tojást tartalmaznak, vagy a 12 többszörösét, de sohasem 10-zel osztható mennyiséget.

A tojásokat nemcsak darabra csomagolják, de méret szerint is válogatják. Így: