Sokan a kasszánál jönnek rá, hogy egy rakás olyan terméket is a kosárba pakoltak, ami vásárlás előtt eszükbe sem jutott.
Vajon miért hagyunk súlyos összegeket a boltban, ha eredetileg csak egy pár kifliért ugrottunk be? A válasz az, hogy nem véletlenül költünk többet a tervezettnél. Több tucat csapdán kell keresztülsétálnunk, mire eljutunk ahhoz a polchoz, ahová indultunk, de vissza, a kijárat felé vezető út is tele van veszélyekkel.
A boltok számos marketinges és pszichológiai trükköt alkalmaznak annak érdekében, hogy vásárlóként tovább maradjunk az üzletben és többet költsünk minden egyes alkalommal.
Azon már meg sem lepődünk, hogy a gyakran keresett alapvető élelmiszereket, például a pékárut és a tejet szándékosan a bolt hátsó részében helyezik el, hogy át kelljen sétálni az egész üzleten egyetlen kenyér miatt.
Vásárlás közben senki sem szeret hajlongani, vagy pipiskedni, a drágább vagy nagyobb profitot termelő árucikkeket ezért általában szemmagasságban helyezik el a boltokban. Kivéve a legdrágább gumicukrokat és a túró rudit, ami a gyerekek miatt kissé lentebb kerülhet.
Teljesen elfogadott és még etikusnak is mondható a forró zóna, azaz a közvetlenül a kasszánál elhelyezett termék pult. Ide sem a vakszerencse alapján kerülnek ki az árucikkek. Hónapokon át tartó statisztika dönti el, mi kerülhet oda, mi az, amit a legnagyobb valószínűséggel a szalagra teszünk.
Vásárlás során olyan tudattalan manipulatív hatásoknak vagyunk kitéve, amiről nem is gondolnánk, hogy a szándékos megtévesztést szolgálják. A hangszórókból kiszűrődő lassú, nyugodt zene arra ösztönöz minket, hogy tovább maradjunk a boltban, és többet vásároljunk, de más trükkök is vannak.
Az egyik londoni szupermarket diszpécsere elismerte korábban, hogy nagyjából félóránként elő kellett vennie a legbarátságosabb hangszínét és a lehető legudvariasabban kellett belemondania a mikrofonba, hogy:
“Kristin, kérlek gyere a pénztárhoz, köszönöm szépen és csodás napot, jó munkát kívánok. Persze nem volt semmilyen Kristin, a keresztnevet szabadon cserélhettük, a hangsúly azon volt, hogy az üzletben lévő vásárlókban kialakuljon egy benyomás arról, hogy itt szépen beszélnek az alkalmazottakkal, megbecsülik őket, így szívesebben jártak ide vásárolni.”
Magyarországon a fogyasztóvédelem ügyel arra, hogy a vásárlókat ne tévesszék meg, ne csapják be a boltokban. Vannak azonban legális trükkök, amelyeknek akár minden nap áldozatául eshetünk.
Ahol van helyben sütött pékáru, az alkalmazottaknak figyelniük kell arra, hogy ne egyszerre süljön ki kakaós csiga, a croissant, a sajtos kifli és a pizzatekercs. Mág ha van is elegendő sütő, akkor is fontos, hogy a frissen kisült pékáru illata állandó legyen a helyiségben, mert ez vásárlásra ösztönöz minket.
Ha pedig egyszerre több márka kínálja ugyanaz a terméket, nagy esély van rá, hogy nem kezdjük el azonnal összehasonlítgatni azokat. Élelmiszerek esetén segíthet, ha az apró betűkkel feltüntetett kilós árat vesszük alapul és nem a nagybetűs árat.
Ám ha túl sok (ez lehet akár háromnál több) lehetőség közül kell választani, nem szeretünk sokáig válogatni. Minden második vásárló azt emeli le a polcról, amelynél nagy piros betűkkel ez áll: akció. Akkor is, ha közel sem ezt a terméket éri meg leginkább hazavinni.