Szinte mindenki használ rövidítéseket a csetelés közben, pedig szinte senki sem veszi jó néven ezeket.
Egy friss tanulmány szerint a csetelők 99,3%-a használt már olyan rövidítéseket, amelyekről köztudomású, hogy értékes gépelési időt takaríthatnak meg. Ez a netspeak vagy digiteliktus, ami minden korosztályt érint. A tanulmány szerzője, David Fang, a Stanford Egyetem viselkedési marketing szakos doktorandusza arra volt kíváncsi, hogy ez a szokás javítja-e vagy rontja digitális kommunikációt.
Azok közül, akik nem használnak rövidítéseket, sokan azért nem teszik, mert attól tartanak, megsértenék vele a beszélgető partnerüket. Eddig ez csak egy gyakori előfeltevés volt, de most sikerült bizonyítani is.
„Mindig egész mondatokat írok, mert félek, hogy lustának fognak tartani a rövidítések miatt. Én például hajlamos vagyok azt feltételezni, hogy aki rövidítésekkel akar kommunikálni velem, annak nincs ideje rám, nem akar sokat beletenni a kapcsolatunkba, vagy egyszerűen a terhére vagyok”
– írta a kutató a tanulmány bevezetőjében.
A Time magazinban is megjelent kutatás úgy tűnik, alátámasztotta Fang előfeltevését. Kiderült, hogy miután rövidítve küldünk el egy üzenetet, kurtább választ kapunk rá, ha egyáltalán érkezik válasz. Az igazi meglepetést az okozta, hogy a vártnál sokkal jobban csökkent a kommunikációs aktivitás, miután feltűnt egy rövidítés a beszélgetésben. De mi ennek az oka? David Fang erről azt írta:
„Meglepett, hogy a negatív eredmények ilyen látványosan alakultak. A rövidítés nem helyesírási hiba, nem kirívó szabályszegés. Ennek ellenére olyan hatást vált ki, mintha nem tennénk elég erőfeszítést a kommunikáció fenntartásáért és ez negatívan hat a másik emberre.”
Ennek bizonyítására nyolc kérdést tettek fel ezer olyan személynek, akik gyakran csetelnek. Emellett elemezték a névtelen Tinder és Discord beszélgetéseket és arra a következtetésre jutottak, hogy a párkeresők kisebb valószínűséggel cseréltek elérhetőségeket azokkal, akik rövidítéseket használtak. Sokszor nem is válaszoltak az ilyen üzenetekre.
A válasz az úgynevezett társadalmi csereelméletben keresendő. Eszerint minden kapcsolat sikere a költség-haszon egyensúlytól függ. Ha a másik kevesebbet tesz a kapcsolatba, mint mi, akkor azonnal visszafogjuk mi is az erőfeszítéseinket. Ám ha a másikon azt látjuk, hogy bőkezű és odaadó (pl. értelmes, egész mondatokban reagál), mi is könnyen leszünk ilyenek.
Kiderült az is, hogy mindegy milyen korosztályról van szó, mert a fiatalok is ugyanúgy utálják a rövidítéseket, mint az idősebbek. Utóbbiak ráadásul a legtöbbször nem is értik, miről van szó. Nekik segítünk a következő felsorolással: