Renkívüli festményt találtak a Sixtus-kápolnában, Michelango szándékosan festhette ilyenre

Az Özönvíz az első képi jelenet, amelyet Michelangelo a vatikáni Sixtus-kápolna mennyezetére festett. A freskó jobb oldalán látható egyik nőalak különösen felkeltette a modernkori művészettörténészek figyelmét. A gyönyörű fiatal hölgyet ugyanis deformált mellel festette meg az olasz képzőművész, méghozzá aprólékosan kidolgozva.

Nemrég egy művészettörténészekből, orvosokból, genetikusokból, patológusokból álló szakértői csapat arra a következtetésre jutott, hogy a nőt szándékosan ábrázolta súlyos, előrehaladott stádiumban lévő emlőrákkal Michelangelo, méghozzá okkal. Így akarta ugyanis érzékeltetni, hogy az elkerülhetetlen halál mindenhol ott lehet, még a fiatalságban is.

Michelangelo tudatosan használta a női mellett kifejezőeszközként

A női mell, mint az anyaság és a nőiesség szimbóluma, jelentős szerepet tölt be a művészi ábrázolásokban.

Michelangelo Buonarroti 1508-ban, II. Julius pápa (1443–1513) parancsára kezdte el festeni a Sixtus-kápolna boltozatát, körülbelül 300 emberalakkal. A fő téma a Teremtés története volt, azaz a Föld és az ember teremtése, amelyről Mózes első könyvében olvashatunk az Ószövetségben.

A boltozat második szakaszában az első képi jelenet az Özönvíz, amelyen a művész olyan emberek csoportját festette meg, akik menekülnek az egyre emelkedő és mindent elárasztó víz elől. A freskó bal oldalán látható a szinte meztelen fiatal felnőtt nő, aki csak egy kék fejkendőt és kék köpenyt visel, ami arra utal, hogy férjnél van.

„Kutatásunk eredménye azt mutatja, hogy Michelangelo gyakran ábrázolta festményein és szoboralkotásain a különböző méretű és morfológiájú egészséges női melleket. A mellrák sajátos szimbolikus vagy teológiai jelentésű reprodukálása ez esetben a művész szándékosan döntése volt”

– írták a kutatók az összefoglalóban.

Michelangelo (és egyébként Leonardo de Vinci is) képzett boncnok vezetése mellett tanulmányozták az emberi testet, és ők maguk is részt vettek a munkában, már 17 évesen. Michelangelo állítólag élő gonosztevőket is felhasznált a műveihez, hogy a fájdalmas arckifejezésüket tanulmányozza, a kutatók szerint ezért lettek olyan élethűek és pontosak a rajzaik.

Forrás