A Hold túlsó oldala tele van meglepetésekkel, így landolt egy űrszonda égi kísérőnkön

Ha felnézünk az égre, feltűnhet, hogy a Hold mindig ugyanazt az oldalát mutatja a Föld felé és legtöbbünknek fogalma sincs, mi van a túloldalon. Ennek az az oka, hogy kötött tengelyforgással kering a bolygónk körül, azaz a saját tengelye körüli forgása pontosan megegyezik azzal az idővel, ami alatt megkerüli a Földet. Egy holdhónap körülbelül 27,3 nap. A kötött tengelyforgás egyébként nem egyedi, a Jupiter és a Szaturnusz holdjai között is gyakori.

Ha igazán pontosak szeretnék lenni, márpedig a csillagászatban fontosak a korrekt mérések, akkor azt mondhatjuk, hogy technikailag egy kicsivel többet is láthatunk, mint a Hold egyik fele. Az égitest pályájának enyhe elliptikussága miatt a felszín kb. 59%-át tudjuk különböző időpontokban megfigyelni a Földről. Ez azt jelenti, hogy a Hold „hintázik” a pályáján, és emiatt néha kissé többet látunk az egyik vagy a másik oldalából.

Így tehát a távcső nem elég, személyesen vagy valamilyen űrjárművel tudjuk megvizsgálni a Hold túlsó oldalát. Amíg erre nem volt lehetőség, addig számos legenda élt a köztudatban arról, hogy a számunkra rejtve maradt felszínen akár intelligens élet is lehet. Azóta ezt többször sikerült megcáfolni, ám a kőzetek terén akadtak meglepetések.

A Hold Föld felé néző oldalán nagy kiterjedésű, sötétebb részek találhatók. Ezek a síkságok a vulkanikus tevékenység során alakultak ki a Hold történetének korai szakaszában. A túloldalon azonban kevés ilyen terület van, ott a felszínt inkább világos, sűrű kráterekkel borított felszín uralja. 

A Hold felszínének színe utal a kőzetek összetételére 

A holdraszállások alkalmával gyűjtött minták alapján a Földről látható, sötétebb, bazaltos felszín vasban és titánban gazdag. A túloldalon lévő kőzetek inkább anortozit jellegűek, amely kalciumban gazdag plagioklászból áll. Ez a különbség a tudósok szerint a Hold keletkezésekor bekövetkezett gravitációs aszimmetria miatt alakult ki.

A Hold túloldalán a kéreg jóval vastagabb, ami megakadályozta a magmák felszínre jutását, ezáltal kevesebb vulkanikus aktivitás történt itt. Ezt az aszimmetrikus kéregvastagságot a Föld gravitációs hatása is befolyásolta.

A Holdról kőzeteket a NASA Apollo-programja és a Szovjetunió Luna-programja hozott a Földre a hetvenes években. Több évtizedes szünet után 2020-ban a kínai Chang'e-5 szonda is sikeresen eljuttatott 1,7 kilogrammnyi Holdat a Földre. A Chang'e-6 pedig ezév júniusában landolt sikeresen a Holdon, ahogy az a felvételen is látható: